Nyáron éppen Setétpatakon, a többi évszakban pedig Középajtán, Vargyason és Bereckben ropják István Ildikó és Mihály Pál népzenész és néptáncos tanítványai.

A vidéki kultúrotthonoknak, iskoláknak külön értelmet ad, hogy alkalmasint összegyűl ez a sok-sok gyerek, számuk ugyanis összesen eléri a 80 főt. 80 vegyes korú székely leány és legény pedig óriási ricsajt, dobogtatást, porfelhőt tud kavarni maga körül, ami egyébként nem is kis eredmény ebben a műfajban.

Az állítást, hogy a népi kultúrának befellegzett a laikus résztvevő, bámészkodó pillanatok alatt elfelejti, hiszen ami a szemük előtt zajlik, az maga a garancia arra, hogy lesz még sok olyan nemzedék, amely nem pusztán művészi igénnyel, hanem a mulatás igényével éli meg a népi kultúrát. Amit itt látunk az nem steril, bár István Ildikó néha hangos szóval igazgatja a táncosokat, bátorítja őket különböző páros, vagy éppen sokad magukban végrehajtandó figurákra – azonban egy-egy nagyobb találkozó során báli hangulat uralkodik.

Persze vannak kisebb csoportok is, igaz, gyakran élő zenével tanulnak a táncosok. István Ildikó hangsúlyozza, hogy oda-vissza jelzések mennek táncos és zenész közt, ez mindenkinek tanulságos. Változnak a tempók, a dallam is el-el tér. A zenészek közt vannak diákok is, a sepsiszentgyörgyi Művészeti és Népiskola különböző korú muzsikusokat tanít, egészen fiataltól idősekig. Bőgős, hegedűs, brácsás gyakran kerül, a hangszerek beszerzése viszont gond. Az együttműködés adott, a SICArt egyesület a Csoóri Sándor Alapból pályázott oktatásra és hangszerekre. Nagy valószínűséggel ilyen tevékenységekre gondoltak
Budapesten, amikor az Alapot létrehozták, hiszen ott, ahol nincs egy brácsa, meg egy hegedű óriási kincs tud lenni. A tánc, ének és hangszeres oktatás mindenképp sikeres program, az anyaországi
segítséggel stabil lábakon áll.

A népi zene egész évben kíséri a gyerekeket, különböző szervezett tevékenységek során. A következetesség a szervezőket igazolja, ugyanis az évtizedes múltra visszatekintő program első diákjai mai percig űzik
legalább hobbi szinten a muzsikálást, táncolást – akad aki külföldön élőként hazatérve kimondottan úgy időzíti a szabadságát, hogy mulatni is legyen ideje.