Zabolán, az erdő tövében a Csipkés táborban 28 medgyesi illetve háromszéki diák sajátította el a székely táncok, ezen belül is a felcsíki mikrorégió jellegzetes mozdulatait.

Egy hét táborozás sokat jelenthet annak, aki már alapmozdulatokat tud, rendelkezik a szükséges háttérrel ahhoz, hogy ne féljen az újabb kihívásoktól. István Ildikó és Mihály Pál

Eddig javarészt olyan gyerekek jöttek a mi táborainkba, akiknek ismertük a felkészültségi szintjét, tudását, egyéniségét – ők gyakorlatilag első perctől kezdődően velünk tanulták a táncot. A nyári táborok rendszerint olyan gyerekeknek szólnak, Mihály Pál oktató megfogalmazásában, akik „ismergetik” már néhány tájegység táncait, otthonosan mozognak. Ezúttal a Medgyesről érkezett csapattal másképp jártak el: „megkérdeztük őket, hogy melyek azok a dolgok, amelyekben hiányosabbnak érzik a tudásukat, milyen területre összpontosítanak”. Szerencsés helyzet ez, hiszen a gyerekek nagyjából hasonló korosztályból érkeztek, és a szórványtelepülés tánccsoportjában már sok mindent elsajátítottak. Az V-VIII diákok Lukács Levente és Lukács Gyöngyvér diákjai: ők tanítják egészen kiskoruk óta a Gyöngyvirág Néptánccsoportot, amely egyébként elég hosszú múltra tekinthet vissza 1997-től. István Ildikó pedig hangsúlyozta: szórvány közegben a magyar kultúrának és oktatóinak más súlya van, hiszen egyfajta lélekmentési folyamat része.

István Ildikó elmondta: a táborban megéltekből oktatóként a legnagyobb sikerként azt élte meg, hogy a prímás szerepét Sikó – Barabási Zselyke töltötte be, aki először pont a sepsiszentgyörgyi Művészeti és Népiskola berkeiben fogott hegedűt. „Tanítványunk tanítványainknak” – fogalmazott, rámutatva, hogy egy ilyen folyamat a muzsikusnak is sokat jelent.

A tábor, amelyet a SIC Art egyesület szervezett és amely a sepsiszentgyörgyi Művészeti és Népiskola hozzájárulásával jött létre a Communitas Alapítvány támogatásával valósult meg.