Hogy a székelyek szeretnek dicsekedni, az nem is kérdés: a sepsiszentgyörgyi Művészeti és Népiskola bútorfestői azonban olyasmit alkottak, amivel szinte kötelező büszkélkedni.

A Zilahon működő Szilágy Megyei Művelődési és Művészeti Központban állították ki harmadszorra a Kovászna megyei tanintézmény diákjai által festett bútorokat, amelyek különlegessége, hogy a bár hagyományos, népi festési technikával készültek, funkciójukat tekintve modernek. A Pál Tünde által vezetett képzés több mint fél évig tartott, a résztvevők közt mindenféle korosztály jelen volt, ahogy a Népiskola tanfolyamaira jellemzően általában történik. A képzés az egyszerű népi motívumokkal kezdődik, olyanokkal, amelyeket papírra is könnyű lerajzolni. Amikor az ecset használta már magabiztosabba válik, a tanfolyam résztvevői faanyaggal kezdenek el dolgozni: ebben az esetben nem elég a kézügyesség, fontos az is, hogy a készítőnek megfelelő szakmai tudása legyen, hiszen nem mindegy, hogy milyen felületre, milyen festék kerül.

A motívumok maguk is hagyományt őriznek: rég, Árkos településéről származó virágos díszek kapnak helyet a kiállítási tárgyakon, de akad is általánosan székelyföldinek mondható bordós-barnás alapra készített virágminta is.

A kolozsvári Arte Galériában, illetve a marosvásárhelyi Művészeti és Népiskola által szervezett kiállításon is megfordultak a bútordarabok, amelyek Székelyföld kulturális értékeit hivatottak hirdetni.

Az érdeklődés változatlanul magas az önmagukban, vagy más tárgyakkal együtt kiállított festett bútorok iránt. A sepsiszentgyörgyi Művészeti és Népiskola, a Communitas támogatásának köszönhetően maximálisan kihasználta a romániai centenáriumon kínálkozó alkalmakat, ilyen módon is mutatva, hogy a magyar közösség része kíván lenni a ország kulturális életének, értékei hozzátesznek mindahhoz, amit Románia képvisel.